Zeni – 1870

Egy család, mely ünnepli múltját, újraalkotja jelenét, s formálja jövőjét …

Amikor először léptem be a Zeni pincészet ajtaján, azonnal elöntött egy különös érzés. Még meg sem kóstoltam egy tételt sem, éreztem, hogy a borok mind kitűnő minőségűek. Valami olyasmi érzés, amikor az ember bemegy egy Michelin-csillagos étterembe és előre tudja, hogy meghatározó élményben lesz része. Az atmoszféra, az emberek, a modern köntösbe öltöztetett hagyomány tiszteletére alkotott bormúzeum, s minden más ami belépéskor fogadott egyedi volt és elragadó. Nem tudtam miért, de úgy éreztem, mintha hazatértem volna.

Aztán később, mikor megismertem a családot megértettem …

Zeni pincészet sikere és boraink minősége egy jól felépített és összehangolt csapaton belüli erős szinergián alapul. Fausto, Elena és Federica Zeni a bor világában nőttek fel, ma ők alkotják a pincészet lüktető szívét. Egymást kiegészítő tulajdonságaik hozzájárulnak ahhoz, hogy a családon belül a pincészet erős vezetősége épüljön fel: Faustót borászként és agronómusként segítik nővérei, Elena és Federica, akik exportra és az értékesítésre szakosodtak. Édesanyjuk, Mariarosa bölcsességgel és tapasztalattal vezeti őket, mint a család igazi oszlopa.

A család története Bartolomeo Zenivel kezdődik 1870-ben…

A szenvedélyes festő, hivatása szerint fuvaros, aki a Garda-tó partján lévő falvakba szállított olívaolajat, halat, bort, s egyéb portékákat, felismerte a borban rejlő lehetőségeket, így elkezdett komolyabban kereskedni vele. Üzlete olyannyira sikeressé vált, hogy fia, Gaetano már borbrókerként kezdte karrierjét. Ő az, aki megalapozta a pincészet jövőjét, ő “Nino Zeni”, éttermünk legkiválóbb vörös borának névadója.

Nino, az igazi innovátor, aki felismerte a változó piaci igényeket, és áthelyezte a pincészet központját a történelmi bortermő régióból Bardolino dombjainak tetejére, ahol gyönyörű kilátás tárul a Garda-tó tündöklő arcára. A pincészetben létrehozott egy bormúzeumot is, mely a szőlőtermesztés és borkészítés kultúráját hivatott bemutatni. Hite a mai napig befolyásolja unokái munkásságát, miszerint a bor a szőlőben, s nem a pincében készül. A Zeni pincészet éppen ezért a terroirt kommunikálja leginkább, s büszke rá, hogy komoly földekkel rendelkezik a híres történelmi bortermő régiókban.

A termékeny talaj őrzői

“Több ezer éves hagyomány választotta ki számunkra a tökéletes szőlőtermesztési vidékeket”

Geológusok kőtani feljegyzései alapján Verona vidékén már 50 millió évvel ezelőtt is nőttek szőlők, melynek művelését a rómaiak kezdték el. Az első írásos feljegyzés Krisztus után 78-ból származik, melyben Plinius a szőlőtermesztésről és borkészítésről, valamint a bor orvosi felhasználásáról írt.

Zeni szőlőültetvények öt DOC területen találhatók, melyek a Garda-tó délkeleti partjaitól a Veronától keletre fekvő dombokig terjednek:

• Bardolino
• Custoza
• Lugana
• Soave
• Valpolicella.

Bardolino

Bardolino szőlőtermő területe a Garda-tó keleti partjától a hátország morénás dombjaiig terjed, ahol a tájat buja szőlőültetvények és olajfa-ligetek uralják. Az éghajlati viszonyok hozzájárulnak ahhoz, hogy Bardolino a Veronese kerület egyik leggazdagabb szőlőművelési örökséggel rendelkező területe legyen.

A közeli Garda-tó hőszabályozó hatása meglehetősen enyhe klímát garantál, az éves átlaghőmérséklet 12-13 Celsius fok körüli, az átlagos relatív páratartalom 70%. Télen a hőmérséklet általában 2-3 foknál nem csökken lejjebb, éppen ezért a hóesés nagyon ritka, a nyári hőmérséklet pedig júliusban is csak kivételes esetekben emelkedik 26 fok fölé.

A Zeni pincészet nem a tág értelemben vett Bardolino terület, hanem a Bardolino Classico termővidéken rendelkeznek földekkel, ez azt jelenti, hogy a szőlők ugyanazokról a dombokról valók, ahol a történelmi időkben is szőlő termett akár több száz, vagy több ezer évvel ezelőtt is.

A vidék jellemző szőlőfajtái:

• Covina – mely vastag héjának köszönhetően színt és testet ad a bornak
• Rondinella – mely a jellegzetes gyógynövényes és zamatos jellegért felelős
• Molinara – mely a vörösborok illatát és frissességét adja

Soave

A Soave gyártásának szentelt terület Verona tartománytól keletre fekszik. A szőlőültetvényeket körülvevő terület gazdag művészi szépségekben és történelmi épületekben, amelyek közül a legfontosabb a Soave-kastély, amely ma is a középkori katonai építészet egyik legérdekesebb és legjobban megőrzött példája.

A talaj vulkáni eredetű tufából áll, fontos meszes komponensekkel, amelyek virágos és kiegyensúlyozott ízeket adnak a Garganega szőlőnek, erős ásványossággal.

A Soave területen készült bor erős identitása szigorúan függ a talaj vulkanikus eredetétől, amely főleg egy speciális tufából áll. Ez a geológiai jellemző különbözteti meg Bardolino és Valpolicella többi ősi szőlőtermő körzetének talajától.
Éghajlati szempontból Soave egész területén enyhe klímájú, hűvös nyár és nem túl zord tél jellemzi.

Valpolicella

A világhírű Valpolicella régió a Veronától északra fekvő dombos sáv mentén húzódó, kiváló talaj-és klimatikai adottságokkal rendelkező történelmi bortermő vidék, melyet északon a Lessini-hegység választ el a Trentino régiótól, délnyugatról pedig az Adige folyó választja el a Garda-vidéket jellemző morénás domboktól. A területet szintén meghatározza a Garda-tó hűvös klímája, valamint a hegységből érkező friss levegő.

A területet főleg dombos, törmelékes, mészköves-márgás és bazaltos üledékekben gazdag, vörösesbarna talaj jellemzi, mely kiváló termőföldet biztosít az alábbi szőlőfajtáknak:

• Corvina
• Corvina Grossa
• Rondinella
• Molinara
• Oseleta.

Amarone della Valpolicella – az olasz vörösek királya

Az Amarone della Valpolicella DOCG borok, az egyik legbonyolultabban előállítható és legjobban ellenőrzött vörösborok. A Valpolicella borrégió remek otthont adnak a Corvina, Rondinella, Corvinone, Molinara, Oseleta, valamint Negrara fajoknak. Az Amarone előírásai előbbi három fajta jelenlétét kötelezik, utóbbi három felhasználását lehetőségként kínálják, a klasszikus nagy Amaronek azonban ragaszkodnak a hagyományokhoz, ahogy a Zeni pincészet is.

A különbséget a klasszikus Valpolicella, Valpolicella Classico, vagy Ripasso tételek és az Amarone között a a kiválasztás, feldolgozás, és a kontroll adja, tulajdonképpen nevezhetjük a legjobb és sértetlen szőlőfürtök gondos, kézi kiválasztásának eredményének.

Az előírások szerint a szőlőfürtöket kézzel aratják, majd terítik (szigorúan egy rétegben) kis műanyag ládákban. Ezt követően a ládákat széles, száraz és jól szellőző padlásokon tárolják három-négy hónapig, hogy a szőlő átmenjen a mazsolásodási folyamatokon, mialatt a bogyók elveszítik tömegük 30-40%-át, ezzel elérve a cukor, glicerin, valamint egyéb kivonatok és aromák magas koncentrációját. A mazsolásodási fázist követően – általában január hónapban – a szőlőt összetörik, és megkezdődik az erjedés, mely a téli hőmérsékletnek köszönhetően egy lassabb folyamat. Az erjedés végeztével a bor francia tölgyfahordóban érlelődik tovább legalább 24 hónapot az intenzív tercier jegyek elérése érdekében. Palackozást követően a bor tovább érlelődik.

Az igazi testes vörösborok kedvelőinek kiemelten ajánlott az Amarone della Valpolicella DOCG kóstolása, ugyanis hihetetlen ízélményt nyújt. Fogyasztható természetesen vörös húsokhoz, ám leginkább önmagában ajánlanám. Befektetésként is ajánlott, hiszen – bár 10 éves kora körül ajánlatos fogyasztani – évtizedek múltán is ugyanazt az élményt adják. Természetesen nem az olcsó borok közé tartozik, nem is mindennapi fogyasztásra szánták. Az Amarone ünnepi tétel, egy felejthetetlen esemény, melyre fel kell készülni.

Cavallino x Zeni

Az immáron több, mint 150 éve töretlenül működő Zeni pincészet kizárólagos forgalmazója a Cavallino étterem, azonban nem csak nálunk, webshopunkon országos kiszállítással is rendelhetők boraink.